Igazából régóta téma volt a családunkban, hogy kutyánk legyen, azonban sokáig nem olyanok voltak a körülmények, hogy ez a kutya számára is normálisan lehetséges legyen. Mielőtt Mokkát örökbe fogadtuk egy 4 hónappal született meg a döntés, hogy legyen kutyánk, de mivel tapasztalatunk nem sok volt, úgy döntöttünk először elmegyünk menhelyre sétáltatni, hogy lássuk mennyire boldogulunk vele, milyen jellegű kutya lenne jó nekünk. Elmentünk a Noé állatotthonba - ez van a legközelebb ahhoz ahol lakunk - és annyira megtetszett, hogy hónapokon keresztül jártunk minden héten.
Ekkorra eldöntöttük már, hogy vásárlás helyett mindenképpen örökbe akarunk fogadni menhelyről. Folyamatosan nézegettük a menhelyeket, és egyszer csak úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Etyekre, hogy megnézzük a kutyákat. Ahogy megérkeztünk és tettünk egy kört a menhelyen, Mokka (aki akkor még Máté néven volt ismert) már a kennel rácsnál állt két lábon és nagyon izgatott volt. Nekünk is megtetszett, ezért el is kértük sétálni.
Már a séta alatt megtaláltuk az összhangot, igazából olyan volt mintha mindig a mi kutyánk lett volna, követett minket, játszott velünk, a képek tanúsága szerint is jól érezte magát velünk és nagyon érdeklődő volt.
Annyira megvolt az összhang, hogy a séta végére el is döntöttük, örökbe fogadjuk. Megírtuk a szerződést, elintéztük a papírmunkát, és megbeszéltük mikor hozzuk el.Miután elhoztuk, ugyanúgy érdeklődő maradt, és elkezdett hozzánk is kötődni. Továbbra is érdeklődő maradt, kimondottan felfedező típus, minden érdekli, mindent megszagol, de hamar kiderült, hogy érzékeny is, egy domináns kutya teljes ellentéte. Az is nagyon hamar kiderült, hogy a legjobban természetben kifejezetten mezőn érzi jól magát, rettentően szeret ugrálni és keresgélni a fűben. Átneveztük Mokkára - a gazdája is Máté, nehogy félreértés keveredjen belőle.
Amint lehetett elkezdtünk vele először kutyaoviba, majd kutyasuliba járni a Rákoscsabai Kutyaiskolába, hogy mi gazdik minél többet tanuljunk a kutyákról, hogyan tudunk vele jól kommunikálni, hogyan tudjuk az együttélést jól kialakítani és hogyan tudunk neki egy egészséges, boldog életet biztosítani. Az eredmény két sikeres vizsga az alap és középfokú tanfolyam után, a K99 vizsgarendszer szerinti engedelmes 1-es szintű, és egy ügyességi 2-es szintű vizsga. Sokkal fontosabb azonban az eredménytől, hogy a tanfolyamok alatt rengeteget tanultunk Mokkáról, és általában a kutyatartásról, és sikerült összecsiszolódni: Mokka egy engedelmes, kezes és okos kutya lett, mi pedig - remélhetőleg - felelős és odafigyelő gazdik.
Bár a tanfolyamok segítettek az érzékenységén, van hova fejlődni, így elkezdtünk ugyanennél a kutyaiskolánál egy Ösztönkontroll Tréninget, ahol Mokka tud önbizalmat építeni, és nem mellesleg le is tudja vezetni az ösztöneit.Összességében egy nagyon érdekes kalandba vágtunk vele Mokkával, de egyáltalán nem bántuk meg. Az egyetlen ami nagyobb nehézséget okozott az az érzékenysége volt, de szerencsére kaptunk annyi elméleti és gyakorlati tudást, hogy most már tudjuk hogyan kell kezelni, így ez sem jelent különösebb problémát.