Pepit testvérével, Fincivel együtt dobták be egy gyártelepre Zsámbékon. Az ott dolgozók kértek tőlünk segítséget, így került hozzánk ez a két maroknyi kiskutya. Egészen aprók, ilyen iciri-piciri kölyköket talán nem is láttunk még, de szerencsére nagyon élénkek és jó étvággyal esznek. És van hangjuk is, nem is akármilyen! : ) Határozott ugatással fogadnak, amikor nyitjuk a kenneljük ajtaját, aztán pedig hatalmas elánnal fúrják be magunkat az ölünkbe és adják át magukat a babusgatásnak. Rendkívül cukik. Annyi bizonyos, hogy puli van a felmenőik között, de kicsit lutri, hogy milyenek lesznek felnőtt korukra - aranyosak, ez egészen biztos, és végeredményben ez az, ami számít. Leghamarabb augusztus második hetében fogadhatók örökbe, ivartalanítási kötelezettséggel.